Itt következzen pár fotó, ami bizonyítja rátermettségünket és hihetetlen profizmusunkat ezen sportág mívelésében. Hallottam hírét, hogy vannak szkeptikusuk, most minden kétségük el fog illanni egy pillanat tört része alatt, amíg a képernyőről visszaverődő fény eléri a retinákat.

Az időjárás nem hagyott cserben. 35 fok árnyékban, de árnyék nem volt. A nap úgy megerőszakolta testünket, mint egy 50 éves ukrán kamionsofőr. A nyakamról már hámlik a bőr.
Szerencsére azért (a szerencsének semmi köze hozzá, egyszerű profizmus) sikerült összesen kb 15 halat bezsákolni a képzeletbeli haltartóba. Nem mindegyikről készült kép és sajnos Attiláról egy sem, ezért külön elnézést kérek, nem is értem miért nem fotóztuk le őt is egy pontyi társaságában.

Nem is szaporítom tovább a szót, beszéljenek inkább a képek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.